Sokan kérdezik, hogy melyik az a vírusirtó, ami 100%-os, amit telepítve biztosan nem lesz vírusos a gép. El kell, hogy keserítselek benneteket: ilyen nincs. Több okból (és több sebből) is vérzik a dolog, a lényeg, hogy az esetek nagy százalékában a felhasználó a gyenge láncszem.
Segít persze a józan ész, az ember ne osszon meg (és ne kattintson) például olyan oldalakra, ahol „Ön iPhone 6-ot nyerhet”, és persze illegális oldalakat is érdemes kerülni. Erről most van egy jó cikk is a neten (idézve: http://www.hirado.hu/2015/12/28/ujevkor-se-valjon-zsarolas-aldozatava/#)
Hazánkban is, magyarul is terjednek a zsaroló vírusok a számítógépeken: részletesen bemutatjuk, mit tehetünk ellenük.
A fájlokat titkosító és a számítógépeket a felhasználók előtt lezáró kártevők a legveszélyesebbek közé tartoznak, mivel a kódolás feltörésére a legtöbbször nincs mód, és így adatainkat örökre elveszíthetjük.
Egy zsaroló vírus (angolul ransomware) ugyanazt teszi elektronikus formában, mint egy hagyományos bűnöző: elvesz tőlünk valamit, majd pénzt kér azért, hogy visszaadja. Ezek a kártevők két típusba sorolhatóak: az első a titkosító trójaiak, a második pedig a képernyőzárak.
A titkosító trójaiak módszeresen végigsöpörnek a merevlemezen, és úgy módosítják a dokumentumokat és a fotókat, hogy azok a titkosítás feloldásához szükséges kulcs nélkül soha többé nem lesznek megnyithatóak. A kulcsot a bűnözőktől vehetjük meg, jellemzően 150 ezer forint körüli összegért, de fizetni igen kockázatos, mivel jó eséllyel a pénzünk elveszik, de a kulcshoz nem jutunk hozzá. Más megoldás viszont nincs igazán: a feltörésre még egy szuperszámítógép birtokában sincs esélyünk.
A képernyőzárak jellemzően a teljes operációs rendszert zárolják, egészen addig, amíg a váltságdíjat ki nem fizetjük. Többségük valamilyen „hatósági figyelmeztetést” jelenít meg, amely arról tájékoztat, hogy a gépen „inkriminált” állományok találhatóak, és a „hatóság” eljárást kezdeményez, hacsak a felhasználó nem fizeti be a rá kiszabott „büntetést”.
Így néz ki egy, a „Nemzeti Nyomozó Iroda” nevében megjelenő zsaroló átverés
Zsaroló kártevőkből több száz különböző változat létezik, a legismertebb titkosítók a Cryptolocker, a Cryptowall, a VaultCrypt és a CTB-Locker, a legelterjedtebb képernyőzár pedig az FBI Trójai, vagy más néven Reveton.
Miért terjednek olyan jól?
A zsaroló kártevők terjesztésére rendszerint személyes megtévesztéssel (social engineering) kerül sor. Az embereknek hajlamosak segíteni egymásnak, és motiváltak arra is, hogy elkerüljék a problémákat. A bűnözők pedig kihasználják ezeket a tulajdonságokat.
Tipikus példa a hamis megrendelési visszaigazolás. Ezekhez az e-mailekhez rendszerint csatolva van egy fájl, melyet az áldozatnak meg kell nyitnia. Ha valaki kap egy e-mailt, amely tájékoztatja arról, hogy a „rendelése megérkezett”, de nem emlékszik arra, hogy rendelt volna valamit, akkor hajlamos megnyitni a csatolmányt, hogy „megtudja a részleteket”.
Másik, tipikus módja a megfertőződésnek, ha fertőzött weboldalra tévedünk. Ilyenkor nincs szükség semmilyen letöltésre, és arra sem, hogy valamire rákattintsunk, egyszerűen böngészés közben fertőződik meg a számítógépünk.
A vírusok működését segítik a külső alkalmazások sérülékenységei. A Word, az Adobe Acrobat, a Java vagy magának az operációs rendszernek a biztonsági rései kihasználhatóak a terjesztésükre.
Ráadásul rendkívül gyors a zsaroló kártevők működése. A csatolmány megnyitása után néhány ezredmásodperccel már zárolásra kerülhet a gép, de a titkosító kártevők is hasonlóan gyorsak. Mialatt a titkosító komponens telepíti magát, a kártevő kapcsolatba lép a bűnözők szerverével, és letölti a titkosításra használt egyedi kulcsot. Amikor a zsaroló üzenet megjelenik a képernyőn, rendszerint már késő van mindenhez: a dokumentumok titkosítva lettek.
Nem mindig segít a vírusirtó?
A vírusirtó szoftverek gyártói évek óta koncentrálnak arra, hogy blokkolják a titkosító kártevők működését. A védelem alapját még mindig a rendszeresen frissített vírusleírások (szignatúrák) képezik, de ezek rendszeres frissítése már messze nem elegendő a védelemhez. A proaktív, magatartás alapú védelem célja, hogy szignatúrák nélkül is felismerje a kártevőket, pusztán annak alapján, ahogyan azok „viselkednek” a számítógépen.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért nem létezik önálló védelmi program a zsaroló kártevők ellen. Technikailag lehetséges lenne készíteni egy olyan szoftvert, mely védelmet nyújt a legtöbb zsaroló kártevő ellen. A problémát az jelenti, hogy ez a szoftver annyira leterhelné – és így le is lassítaná – a számítógépeket, hogy a felhasználók nem szívesen telepítenék a gépükre. A vírusirtó szoftverek készítőinek a feladat úgy nyújtani maximális védelmet, hogy közben minimalizálják a szoftvereik erőforrásigényét.
Mit tehetünk a fertőzés megelőzésére?
Mivel a zsaroló kártevők által titkosított adatokat nem lehet visszanyerni, a legfontosabb mind az otthoni, mind a vállalati felhasználók számára, hogy folyamatosan biztonsági másolatokat készítsenek adataikról. Ideális esetben naponta készül ilyen másolat, melyet azután a számítógéptől teljesen külön tárolunk, ami azt jelenti, hogy a külső adathordozó sem vezeték nélküli, sem vezetékes hálózaton nincs összekapcsolva a számítógéppel. A feladat elvégzését megkönnyíti, hogy egyes vírusirtó szoftverekben beépített mentési modult találunk.
A G Data emellett azt tanácsolja, hogy folyamatosan telepítsük a külső alkalmazások és az operációs rendszer frissítéseit. A harmadik fél szoftvereibe került sérülékenységek ellen a vírusirtók sérülékenységvédelme (exploit protection) ugyan védelmet tud nyújtani, de ennek megvannak a maga korlátai. A legjobb, ha minden alkalmazás biztonsági frissítéseit telepítjük.
A harmadik fontos teendőnk a magatartás alapú és a felhő alapú védelem aktiválása. A heurisztikus, proaktív, valamint a reputáció alapú védelmi technológiák kiegészítik a hagyományos vírusvédelmet, és további biztonsági rétegeket képeznek a számítógépen. Ezek segítségével a vírusirtó képes kiszűrni például azokat a még nem ismert kódokat, programokat, melyek hátsó kapukat nyitnak a gépen, és külső szerverekről próbálnak meg adatokat letölteni.
Fontos tudni, hogy ugyan nem létezik 100 százalékos biztonságot nyújtó védelmi program, de a folyamatosan frissített vírusirtó szoftver használata rendkívül fontos. A különböző védelmi technológiák kombinálásával a minőségi szoftverek megbízható védelmet nyújtanak, a kockázatot pedig nulla közeli szintre csökkenti a rendszeres mentés.
Ugyanakkor van néhány magatartási szabály, amit fontos betartanunk. Így például megnyitás nélkül érdemes törölnünk azokat az e-maileket, amelyek az alábbi három kritériumból legalább kettőnek megfelelnek:
– ismeretlen feladótól érkeznek,
– sürgető hangnemben íródtak, és negatív következményeket helyeznek kilátásba,
– valamilyen cselekvésre hívnak fel (ellenőrizze a mellékletet).
Mivel a kártevők jellemzően annak a felhasználónak a nevében futnak a gépen, aki be van jelentkezve, ezért érdemes nem rendszergazdai, hanem felhasználói jogosultsággal használni a gépet.
És ha mégis megfertőződött a számítógépünk?
Először is ne essünk pánikba, mert az egészen biztosan csak ront a helyzeten. Az első és legfontosabb, hogy a fertőzött számítógépet húzzuk le a hálózatról, hogy a fertőzés ne tudjon átterjedni más gépekre. Adott esetben a gépet kapcsoljuk ki, majd a merevlemezt úgy tisztítsuk meg a kártevőktől, hogy a vírusirtó indítólemezét használjuk: így nem az alapértelmezett operációs rendszert indítjuk el, hanem a vírusirtó szoftver kezelőfelületét.
A váltságdíjat ne fizessük ki! Egyáltalán nem garantált ugyanis, hogy visszakapjuk az adatainkat, de ha fizetünk, azzal biztosan hozzájárulunk a szervezett bűnözés sikeréhez. Az adatainkat állítsuk helyre a külső mentésből, és ha erre szükség van, akkor egy adattörlő szoftver segítségével fertőtlenítsük a merevlemezt, majd telepítsük újra a számítógépet.
(forrás: http://www.hirado.hu/2015/12/28/ujevkor-se-valjon-zsarolas-aldozatava/)